vasárnap, február 21, 2010

Tarvisio

Róma


Apáca a McDonald'sban



New York


Itt lőtték le John Lennont.












Párizs





Cambridge, Fish&Chips



csütörtök, december 10, 2009

A kortárs olasz kultúráról

egyelőre sajnos nem sokat tudunk, de az volt az érzésünk, hogy sokkal-sokkal súlytalanabb, mint volt évszázadokon keresztül. De az is elég, ha csak a XX. század irodalmában és filmművészetében hagyott nyomokkal hasonlítjuk össze.

Ma olaszórán belenéztünk Roberto Benigni performanszának DVD-kiadásába, melynek során Firenzében végigmondja az Isteni színjátékot, de úgy, hogy minden ének előtt értelmezi a szöveget soronként, hosszasan mesélve a szereplőkről, a mitológiai háttérről, a mítoszban rejlő újabb mítoszokról, és mindezt olyan módon, hogy a közönséget olykor sikerül tapsra és nevetésre késztetnie.

Namármost elképzeltem én ezt nálunk, hogy mondjuk Alföldi Robi recsitálja a Szigeti veszedelmet a Kossuth téren. Valahogy nehezemre esik elhinni, hogy akkora hatalmas tömeget vonzana ez a térre estéről estére, mint amekkora nézősereg Benigni előadását követte.
De lehet, hogy tévedek. Mindenesetre lehet, hogy az olaszok - azon túl, hogy sznobok - jobban érdeklődnek a "klasszikus kultúra" iránt, mint gondoltuk.

Olaszország

sok mindenben olyan, mint Magyarország, korrupció, nevetséges politikai élet, béna bürokrácia stb. Az egészségügytől is ezt vártuk, mikor Pannikával a sürgősségire siettünk, de szerencsére jó nagyot csalódtunk.

A mellkasi fájás állandó szívproblémával elégnek bizonyult ahhoz, hogy a sor elejére ugorjunk, talán vörös kódot kaptunk, nem tudom, így az elején nem kellett órákat várnunk. Igaz, aztán ott voltunk majdnem 6 órán keresztül, viszont ezalatt Panni kapott szexi pizsamafelsőt, tologatható ágyat, egy tűt a kezébe, amin vért vettek, megröntgenezték, EKG-t csináltak, lázat mértek és még ki tudja mit. Otthon ennyi idő alatt egy röntgen készül el, amire egy 120 fokos büdös váróteremben kell órákat várni nagyon csúnya emberek társaságában (saját tapasztalatból beszélek). És a végén kiderült, hogy mindezért egy centet sem kell fizetnünk, nem is érdekelte a nővért, mikor az elején a lejárt kék kártyáról kezdtem neki hadoválni.

És az egészet a nővérek és az orvosok mosolyogva, vagy legalábbis nyugodtan, kiegyensúlyozottan csinálták végig, pl. nem tűntek alkohol és nikotinfüggőknek (elnézést az otthoni orvosoktól). Egészen meglepő volt, és a végén hepiendként közölték, hogy minden rendben van, és kedvesen elköszöntek, tőlünk, az olaszt törő idegenektől, akiket az olasz adófizetők pénzéből láttak el. Hm.

Trieszt-Cambridge-London-Párizs-London-Trieszt

vonalon mozogtunk, láttam Hawkingot és Párizst. Az utóbbi az aluljáróban még nem tetszett, Londonhoz hasonlítgattam (ezzel a saját agyamra menve), sok kéregető, fejetlenség, "bezzeg Londonban". De a felszínre érve már sokkal jobban tetszett. Szemben az angol fővárossal nem úgy néz ki, legalábbis nem az egész, mintha egy másik bolygó vagy egy tegnap felépített filmdíszlet lenne. Budapest az, csak nagyobb, szebb, elegánsabb kiadásban, ezért elsőre sokkal ismerősebb, otthonosabb. És rohamtempóban megnéztük a legtöbb must-see dolgot, amit egy első látogatásnál (nekem az volt) nem lehet kihagyni. Mikor megpillantottam először az Eiffelt messziről, na az elég fura érzés volt. Hogy tényleg van. Hogy tényleg olyan.

Kicsit részletesebb beszámoló a csajom blogján.

szerda, december 02, 2009

S. W. Hawking

Tizenpárévesen lenyűgözött a könyve, valószínűleg emiatt lettem fizikus.
Ma este Cambridge-ben, a szobám nyitott ajtaja előtt elgurult a csipogó tolószékével.
Olyan volt, mint a TV-ben.

péntek, november 27, 2009

postdoc

A szülinapom dorbézolás helyett pályázatküldözgetéssel telt.

Merthogy úgy döntöttünk néhány hete, hogy hiába ajánlotta fel Giuseppe a plusz egy évet (igen, ennyire jó vagyok), innen el. És az a jó, hogy bár sokat örlődtünk a döntés előtt, azóta egy pillanatra sem bántam meg.
Szóval most jelentkezem mindenféle post-doc állásokra a világban, Triesztből okulva lehetőleg nagy városba, vagy annak közelébe. Aztán ha nem kapok ajánlatot sehonnan, majd lesz valahogy. Esetleg hazamegyünk kicsit.

...
Az előbb észrevettem, hogy a C.N. Yang Institute for Theoretical Physics munkatársai között van C.N. Yang. Ez már valami.

30

Egy ilyen régen nem frissülő bloggal az a baj, hogy nem lehet újrakezdeni. Mert mit írjak? Hogy voltunk sci-fi filmfesztiválon? Töltsek fel új képeket? Csak úgy out of the blue?
Valaminek különlegesnek kéne történnie, ami indokot szolgáltatna.

Úgyhogy most élek a lehetőséggel, megragadom az alkalmat, és posztolok. Merthogy 30. Lettem. Nem különleges, én elismerem, sokakkal megtörtént már ez. De ürügynek jó lesz.
(Ez persze nem jelenti azt, hogy ezután többet írok, mint eddig, csak azt, hogy most írok.)

Köszönöm a köszöntéseket, kaptam nagyon fasza ajándékokat, jövő héten meg megyünk Cambridge-be, egy kicsit Londonkába meg Párizsba. Na.

vasárnap, szeptember 20, 2009

mosógép


Ezt már rég meg akartam mutatni: az utcánkban megjelent egy szanszét égett mosógép, "crime scene do not cross" szerű szalagokkal körülvéve, az utolsó mosásba berakott szenesedett zoknik ott szomorkodnak a belsejében. Ijesztő.

kultúrprogramok


Az ICTP-ben (International Center for Theoretical Physics) egy kis operária-estet szerveztek a fizikusoknak, ingyen van, művelődni kell, elmentünk hát.
A homályos képen talán kivehető, hogy a táblán kacagtatóan igénytelen módon fennhagyták a legutolsó előadáson firkált képleteket, csak egy kis területen törölték le, hogy a helyére felírják a három szereplő nevét általános iskolai évzárókon használatos betűtípussal és színtechnikával.

Ezen kívül voltunk még Pink Floyd emlékkoncerten, ahol egészen beteg módon lenyomták egyben az Animals és Echoes albumokat, nem voltak túl user friendly-k (a Wish you were here-en és a Money-n kívül nem nagyon volt igazi populáris szám), de az alkalomra összesereglett 90 ember egészen kitartóan hallgatta őket. A hangosítás és a hangzás meglepően jó volt.

A tegnapi kórusfesztivál már jóval kevesebb trieszti polgárt vonzott, de mi sokat röhögtünk a 210 cm-es átlagmagasságú észt női karon pédául, amelyikben valami rejtélyes okból az egyik hölgyre már nem jutott egyenköpönyeg. Mikor közösen énekeltek az udinei férfikarral, akkor az emelvényen álló olasz férfiak nem nagyon látszottak ki mögülük.

fordítva

Az otthoniak nagy része Magyarországon dolgozik és Olaszországba nyaralni megy. Mi fordítva csináljuk: auguszusban három hetet töltöttünk Budapesten, Debrecenben, a Balatonon, a Szigeten, lagziban.
Meg kell mondanom, hogy a Balaton igen király és bizony a tengernek össze kell szednie magát, hogy partiban maradjon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Triesztben iszonyú lelombozó a tengerpart, beton beton hátán, semmi homok és semmi zöld.
(Azért nem panaszkodom, tegnap is egész jót tengereztünk, néhány euróért már egy fokkal kellemesebb betonhoz lehet jutni.)

csütörtök, szeptember 17, 2009

zsidos? en nem zsidos vagyok, hanem pink floydos

Megint lopok egy kicsit, miert ne, ha valaki jobban le tudja irni, mint en:

"Jobbosnak lenni [...] nem politikai áramlat, nem gazdasági elv, sem a polgári erények rajongói köre, azok ugyanis látványosan és büntetlenül meghághatók. Ez leginkább pszichózis. Alapfokú, ismeretterjesztő szociológiakönyvek modellje, ahol egyeseknek kék karszalagot adunk, és pusztán ezzel elérjük, hogy összetartsanak, sőt a karszalag nélküliekkel szembeforduljanak.

Karszalagot pedig az kap, aki nyíltan deklarálja, hogy a Fideszre szavaz. Aki nincs velünk, az meg ellenünk van. Aki a párt nyilvánvaló hazugságait, tévedéseit és hibáit észrevételezi (és nem abban az irányban, hogy túl puhák az ellenséggel), az ellenség.

[...] az igazi aljanép, a lepedék meg úgy működik, hogy aki nincs velünk, az zsidó. (Ha véletlenül mégsem, akkor „zsidós viselkedésű”, tehát mégis.)"

Nemreg sajat boromon tapasztalhattam: Molly blogjan megkaptuk ismeretlenektol, hogy ha nem zsidok, akkor zsidosak vagyunk, ezutan nem sokkal egy ismerosunk orditotta a telefonba, hogy o biztosan tudja am, hogy en zsido vagyok, es ezert jo, hogy most eppen nem elek Magyarorszagon. Ja, a vezeteknevembol szurte le, amely egyebkent egy onmagaban jelentessel biro magyar szo, de nem is ez a lenyeg.
De nezzuk tovabb:

"A jobboldaliságot alapvetően giccsek gyűjteménye határozza meg, ha ez Amerika lenne, akkor a Hot Topicban megvehetnék a kiegészítőket egységcsomagban, ahogy az emós gyerekek a sminkkészletet. Egy kis revizionizmus, nacionalista bizsuk, kommunistázás, gyűlölet. Semmi komoly, nem kell belőle vizsgázni ahhoz, hogy befogadjanak, lehetsz akár síkhülye is. Ha tudsz komcsizni, jó arc vagy. Ha zsidózol is, akkor egy ajtóval odébb vagy jó arc, viszont ott mást tényleg nem várnak el. És ami még generálszószként belepi az egészet, az a vallás. Aminek szintén megvannak az olcsón beszerezhető felvarrói, nem kell mondjuk betartani a szexuáletikát, vagy templomba vánszorogni hetente, esetleg jót cselekedni, irgalmasnak lenni, meg ezek az uncsi formaságok. Az egyházak még viszonylag drágán mérik a keresztény identitást. A néppárti verzióban már Istent se kell szeretni, elég, ha utálod az ateistákat. Az könnyebb.
[...]

Ezek viszont arról óhajtanak rendelkezni, milyennek kellene lenni ahhoz, hogy egyáltalán emberszámba vegyenek. [...] Ez térítő vallás, és az olyannal nem jó egy társasházban lakni, főleg ha ő a főbérlő. Az olcsón osztott önbecsülés miatt rengeteg köztük a primitív indulatember, aki legfeljebb kettőig bír számolni, aki el sem tud képzelni más lehetőséget, mint hogy velük vagy, illetve az ellenség zsoldjában állsz."

meg tobb itt: http://w.blog.hu/2009/09/17/aki_nem_lep_egyszerre_3

hétfő, szeptember 07, 2009

fedezzük fel élőhelyünk 34


Benzinkút motorcsónakoknak


Miramare


Betontemplom


"Addicted"


hajó

szombat, augusztus 22, 2009

pokolba taszítva

Megnéztük, mert valahol nagyon dícsérték, máshol meg szidták. Természetesen az utóbbiaknak lett igazuk.
Szánalmas, hogy az "ijesztgetős" filmek nagyjából egyetlen eszköze az, hogy hirtelen bevágnak valami ijesztőt (vagy még csak azt se) és ezzel egyidőben 23547 decibellel megszólaltatnak egy nagyzenekarnyi hangszert fél másodpercig. Persze, hogy összerezenek, de ettől félni még nem fogok, vagyis csak attól, hogy mikor jön az újabb fülsiketítés, a történeten inkább röhögök.

Ja, és rájöttem a magyar cigányasszonynak miért Galush a neve. Magyarul persze tök értelmetlen, de az egyetlen magyar dolog nevében, ami külföldön is ismert (Puskáson kívül), a gulash szóban van kicserélve két betű. Na, milyen vagyok?

szerda, augusztus 19, 2009

évfordulós ünnepségsorozat

vette kezdetét tegnap, jól kimentünk a Margitszigetre, a Sark kert már nem Sark kert, de majdnem, és különben is, ki kell ülni a Duna-partra a műanyag poharas fröccsökkel. Ott találgattuk, hogy egy éve hány óra beszélgetés után kezdtünk csókolózni (a többiről nem is beszélve), aztán beültünk egy asztalhoz, mert már fájt a seggem meg a bokám (bezzeg egy éve nem), ahol aztán még Tasziló is szóba került.

csütörtök, július 16, 2009

legyen igy :)

"The more I understand what you do the more I like it. I buy it. I buy it.
If this really works you will be rich and famous. Well, I'm not sure about rich, but you'll be famous."

Az „anti-sznob” arrogánsan elutasító. A ma átlagemberét nem zavarja tudatlansága. Sőt, kérkedik azzal, hogy nem fogadja el a tudományt.

Mostanaban egyre jobban erdekel a tudomany statusza, tarsadalmi szerepe, blablabla. Mikozben jol tudom, hogy az Elet, a Vilagmindenseg meg Minden osszes kerdesere nem feltetlenul a tudomany valasza a mervado (ezekben az esetekben altalaban nincs is neki olyanja), megismeresunk bizonyos eleg jol meghatarozhato szeleteire azonban ez az ut a megfelelo, vagy pragmatikusabban, ez a megkozelites bizonyult hihetetetlenul hatekonynak a tortenelem soran. Igy nem tudok nem egyeterteni az itt olvashato cikk legtobb gondolataval, melyekbol immaron lusta bloggerkent jol idemasolok nehanyat.
(Aki a vegeig birja, megtudhatja, hogy lehetnek egy nonek prosztatabantalmai. Ja bocs, egy guminonek.)

A 20. század végére a tudomány szemszögéből egyfajta anti-sznob társadalom jött létre. Sokféle ok miatt – a tudomány egyre nehezebben befogadható eredményei, a tudósoknak tulajdonított „bűnök” (pl. az atombomba), alkotásaik (pl. a génmanipuláció) potenciális veszélyei, intézményeik által elkövetett hibák, stb. – sikk lett lenézni a tudóst és a tudományt. Holott a tudomány volt és maradt a szabad és fejlődő társadalom legfontosabb tartóoszlopa. Mivel visszautasítja a tekintélyen alapuló igazságot, és mivel mindent – még önmagát is – kritikusan szemléli, ellensége minden önkénynek, alapuljon az bármiféle ideológián. A tudomány kísérletező kedvű, és tudja: nem örök és megváltoztathatatlan igazságokat szolgáltat. Ezért hatékony ellenszere mindenfajta dogmának. A tudomány, mivel egyedülállóan hatékony eszköze a világ megértésének, kérlelhetetlen ellenfele a babonának és az előítéleteknek.


Ezzel szemben a különböző alternatív gyógyászati módszerek, a homeopátia vagy az Intelligens Tervezes szószólói

[...] igyekeznek a törvényhozók és az állami intézmények befolyásolásával elérni, nyilvánítsák elméletüket tudományosnak, és biztosítsák a jogot, hogy a középiskolától kezdve az egyetemekig taníthassák, mint alternatív tudományos elméletet. Nem a kutatásba fektetnek, nem a tudóstársakat akarják meggyőzni. Figyelmüket a politikai marketingre összpontosítják. A polgárok tájékoztatásának és magának a tudománynak a szabadságára hivatkoznak. Dogmatikusnak és diktatorikusnak minősítik a tudományt, amikor az a kísérleti eredményeket és a kollégák kritikáját tekintetbe vevő publikációkat kérné számon.

[...] az ezotéria-iparágnak egyre veszélyesebb és messzehatóbb változatai alakultak ki. [...] A legújabb kutatások világossá tették, hogy a pápa és Bush volt amerikai elnök AIDS-szel kapcsolatos politikai akciói, amelyek az óvszer hatástalanságát sugallták, és helyette az önmegtartóztató viselkedést hirdették, több tízezer új AIDS-es beteget eredményeztek. Ha valaki azt javasolná, szereljék le az autókról a fékeket, és helyette indítsanak mozgalmat „vezess óvatosan” jelszóval, azt őrültnek tartanák. Ha a fogamzás szabályozásával kapcsolatban a hit jelszavaiba csomagolva ugyanezt teszik, azt a politika világában dicséretes akciónak tekintik.

Vegul egy vicces pelda:


A gyógyászatban a tudományon alapuló gyógyítás presztízse visszaszorulóban van az „alternatív” gyógyászat mögött. Az emberek – teljesen indokoltan – számon kérik a gyógyszergyárakon, vajon van-e bármi előnye az újabb gyógyszergenerációknak. Kíváncsiak arra – nagyon helyesen –, vannak-e, és milyen mellékhatásaik. Ám ugyanezt a természetgyógyászati termékek esetén soha nem kérdezik, miközben az ilyen termékek 90%-ánál teljesen hiányzik a hatások kísérleti tanulmányozása, az eredmények világos dokumentálása, a dokumentáció ellenőrizhetősége, és mindezen eredmények feltüntetése a termékeken, valamint az a kötelezettség, hogy erre a vásárló figyelmét felhívják. Egy „biorezonancián” alapuló diagnosztikai készülék tesztelésénél a „kísérleti alany” egy, az orvostanhallgatók által az újraélesztési műveletet gyakorolására használt, 37 fokra felmelegített, női gumibábu volt. A készülék egyebek mellett prosztata-bántalmat mutatott a „páciensen”. :D

péntek, július 10, 2009

*tthon

Régebben sose értettem, amikor azt magyarázták nekem, hogy otthon nem jó élni. Egyrészt azt gondoltam, az a helyes ("hazafias"?), ha azt bizonygatom, hogy dehogynem, nem kell fanyalogni, meg külfölddel fennhéjázni, másrészt bevallom, tényleg egész jól elvoltam én a Kazinczy utca és vonzáskörzete kocsmáiban.

Azóta jártam erre-arra, és most, az utóbbi két hétben, mikor otthon voltam, most először nem éreztem jól magam. Sok szinten jelentkezik ez, de mondjuk talán ott kezdődik, hogy nem tudom, kitől féljek: a Blahán a McDonalds előtt gyülekező olajos hajú romáktól vagy pedig a Móriczon aláírást gyűjtő kopasz jobbikosoktól, akik ki tudja, mikor szegezik nekem a kérdést, hogy én ugyan kire is szavaztam és aláírom-e végtelenül ostoba petíciójukat. Ez persze csak egy kis apróság, de egyébként nem az, és ezen túl sok minden másról is lehetne írni, akár a Magyar Nemzeti Adócsaló Háziversenyről is, de ez nem az a poszt, meg nem az a blog, meg én is unom. Csak gondoltam, azért megjegyzem.

szerda, június 10, 2009

Túró- és moziturizmus

Idegenben:
Ma: Én ezt nem értem. Az, hogy nem működik az olasz bankkártyám - ami úgy viszonyul egy normális bankkártyához, mint egy fröccsöntött játék mobiltelefon egy iPhone-hoz - azt még értem, de a Visa-kártyákat mi a faszért nem fogadják el?
Mo: Nem tudom... nem beszéljük ezt a nyelvet...

Hát igen, azért szlovénül tuti nem fogunk megtanulni, általában délszláv barátaink közül többen és jobban beszélnek angolul, mint az olaszok közül (ez persze sajnos majdnem egy üres állítás, ugye), valahogy elboldogulunk majd a boltokban, ahol kapható ropi, tejföl, igazi túró, magyar gyümölcslé, és normális paprika, amiből egy kilométerrel arrébb, a határon innen valami rejtélyes okból kifolyólag csak a kövér-édes piros/sárga verzió kapható. Na meg a szlovénoknál lehet angol nyelvű filmet nézni a moziban...

vasárnap, május 24, 2009

tenga

No, tegnap megtörtént. Bemerészkedtünk. Nem volt hideg, mondhatni kemeles. Addig mentünk, amíg találtunk az országút mellett egy 250 fokból álló lépcsőt, ami egy pici vitorláskikötőhöz és egy kis öbölhöz vezetett, ami enyhén szemetes volt, de legalább nem a betonon kellett ülnünk a tömegben, mint a város széli Barcolán.

És még csak május van.

Igaz, megbeszéltük, hogy egyikünk sincs annyira oda a "strandolásért". Egy idő után még a vízben lenni is unalmas, hát még a tűző napon barnulni, esetleg egymás pattanásait nyomogató párocskák és hűtőtáskából rántott csirkét zabáló családok között. A parton feküdni még egy moszat is képes hát de nem?, nem intelligens embernek való az.
Persze a tenger azért nagyon király, így majd inkább sokszor megyünk keveset.

fedezzük fel élőhelyünk 13

Eddigi kedvenc, Piran (SLO): a tengerbe nyúló földnyelv apró, zsúfolt házacskákkal, világítótoronnyal, dombtetőn álló templommal, régi városfallal, körpanorámával, elláttunk Triesztig.
(Az utolsó kép már Koperben egy Nagy Hajó.)




fedezzük fel élőhelyünk 12



Az első képen az aquileiai templom mozaikpadlójának egy darabja látható, szerintem tök jó, hogy nem szenteket, meg haldokló keresztrefeszítetteket raktak ki aprólékos munkával, hanem mindenféle állatokat. A világörökség része, szemben a másik képen látható jelenséggel: falusi spárga-fesztivál (most volt a szezonja), dínom-dánom, italodiszkó meg minden; az idősek majdnem minden nótára makaréna-szerű egyentáncot adtak elő, nem akartunk hinni a szemünknek, bámulatos volt. Van videó is, úgy jobban üt.